Falak helyett homokozók

Olvasási idő: 2 perc

Az adattárházak küldetése, hogy a „tuti” információk forrásai legyenek. Ahhoz, hogy birtokolják az „igazság egyetlen verzióját”, erős szabályok mellett működnek. Ez viszont ahhoz vezet, hogy képtelenek rugalmasan követni az üzleti környezet gyors változásait. Az adattárházból készült riport mellé ezért sokszor szükséges „magyarázat” vagy „korrekció”, ami kiegészíti a más forrásokból megszerezhető információkkal. Nem csodálkozunk, hogy a felsővezetői jelentések általában manuálisan, Excelben vagy PowerPointban készülnek. Ilyenkor gondos kezek kiegészítik az adattárházbeli jelentéseket olyan adatokkal, amelyek ugyan fontosak, de valamiért még nem volt lehetőségük bekerülni a jól szabályozott riportfolyamatba. Az a koncepciója, hogy „az adattárház minden információt egy helyre gyűjt össze”: utópia.

Jogos tehát azok véleménye, akik szerint nem lehet csak „hard” (azaz a standard riportokban szereplő) adatok alapján irányítani egy vállalatot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy kizárólag a „soft” (azaz a szabályozatlan csatornákon terjedő) információkra kellene alapozni a döntéseket.

A jó megoldás, ha a két forrást egyaránt igénybe vesszük.

Ha az IT területek hajlandók belátni, hogy a „hard” mellett a „soft” világnak is van létjogosultsága, a kettő együttélését hatékonyan tudja támogatni azzal, hogy „homokozókat” hoz létre az üzleti területek számára.

A homokozókba az üzleti területek szabadon tölthetnek be saját adatokat, és innen elérik az adattárház adatait is. Nem kell tehát többé „letölteni” vagy „exportálni” az adatokat az adattárházból, hogy utána „kisipari eszközökkel” – gondoljunk például az “fkeres” Excel függvényre –  tegyék hozzá a saját adataikat.

A homokozók természetesen szerveroldali környezetek, amelyek teljesítménye sokkal nagyobb, mint amit az üzleti felhasználók saját gépeiken elérhetnek. Ez nyilván azzal jár, hogy ezeket a környezeteket adminisztrálni kell (CPU teljesítmény és tárhely elosztás, verzió upgrade-ek stb.), de a tartalomért már nem az IT vállalja a felelősséget. A homokozók akár Big Data infrastruktúrát is tartalmazhatnak vagy elérhetnek, így lehetőséget biztosítva az üzleti felhasználóknak, hogy a strukturálatlan adatokkal ismerkedjenek.

Fontos, hogy a homokozó környezetekben zajló munkára az üzemeltetők – akár technológiai, akár szervezeti eszközökkel – rálássanak annyira, hogy észrevegyék, ha a különböző üzleti területek azonos vagy nagyon hasonló feladaton dolgoznak. Ilyenkor a különböző területek törekvéseinek koordinációjára van szükség.

Még az sem ördögtől való, hogy a homokozókban a rendszeres futtatásokat segítő, a „professzionális” ETL ütemező eszközökhöz hasonló funkciók is helyet kapjanak. Belefér, hogy minden este vagy hétfő reggelenként lefusson az üzleti elemzők által összerakott folyamat. Természetesen a homokozókban ezek hibakezelését a tulajdonos üzleti felhasználók végzik.

El kell ismerni azonban azt is, hogy a homokozók adatbiztonsági, jogosultsági kockázatokat rejtenek. Mivel az adatstruktúrájuk nem olyan kötött, mint az adattárházé, a jogosultságkezelés sem lehet olyan szabályozott. Nehéz például megoldani azt, hogy egy-egy felhasználó csak az egyik régió adatait lássa. Másrészt viszont csökken az esélye, hogy az adatok a jogosultságkezelési szabályokat megkerülve, e-mailekben, közös meghajtókon landoljanak.

Ha jól sikerül a homokozókat létrehozni és működtetni, akkor el fog jönni a nagy pillanat. A siker ilyenkor megítélésem szerint az, amikor a maguk által kicsiszolt adat-előállítási folyamatot az üzleti területek élesíttetik az adattárházban.  Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a célszerűség felülkerekedik a hatalmi szemponton: egy üzleti terület megosztja a szervezettel azt az eredményt, amit elért.

Ekkor valami értékessel gazdagodik a vállalati adatvagyon. A felfedezők pedig léphetnek még egyet előre.

A Hiflylabs üzleti értéket nyer ki az adatokból. A csapat magja jó 15 éve dolgozik ezen, ma már több mint 50 lelkes munkatárssal együtt.

A felhasznált képet Johan Eklund készítette. (www.flickr.com)